(2008-03-02)
SCHENGENI-HATÁRNYITÁS 2007.12.20.
2007. 12. 20.
Megnyitva...
Kultúrház; Perbenyik
Királyhelmeci Árvalányhaj Népdalkör
A Művészeti Iskola Táncosai
Ricsei Népdalkör
Lácacsékei Nyugdíjasok
Lácacséke és Perbenyik nemcsak földrajzilag szomszédos községek, de régtől fogva rokoni és baráti szálak fűzik össze a lakosait. A történelem sokáig megtagadta az itt élő emberektől, hogy ezeket a kapcsolatokat a mindennapokban ápolni tudják, de a XXI. század eleje elhozta az embereknek ezt a régen várt ajándékot.
A Schengeni-határnyitás sokban különbözik a történelem folyamán bekövetkezett hasonló esetektől. Nyitottak határt hódítás, békekötés, paktumok eredményeként, de ilyen egységes közakarattal, voksolással csak most esett meg először.
A két társközség, Perbenyik, és Lácacséke önkormányzata és lakossága az esemény történelmi jelentőségéhez méltó ünnepséggel készült az ünnepélyes határnyitásra.
Az augusztus 25.-én közösen állított Határoszlop tövében kezdődött az ünnepség. A szervezők nagy örömére nemcsak a meghívott vendégek, így Vécsi István országgyűlési képviselő, és a környékbeli falvak polgármesterei, valamint a képviselő testületek tagjai, de a szomszédos településekről is nagy számban jelentek meg a határ mindkét oldalán. A két-háromszáz főnyi közönség fáklyákkal a kezében várta az ünnepélyes pillanatot, amikor a két polgármester ünnepi beszéde után átvágták a határt jelképező nemzeti színű szalagokat. Ezt követően a határ magyar oldaláról indulva a fáklyásmenet gyalog tette meg az utat a Perbenyiki Kultúrházig. Itt Vécsi István ünnepi beszédét követően egy igényes és bensőséges gálaműsor következett a helybéliek és vendégelőadók szereplésével. Felléptek a Perbenyiki Alapiskola tanulói, a Sárospataki és Borsi Művészeti Iskola táncosai, a Királyhelmeci Árvalányhaj Népdalkör, a Ricsei Népdalkör, valamint a Lácacsékei Nyugdíjasok és fiatalok.
A nagy sikert aratott műsor után a közönséget meleg töltött káposzta és egy kis "kontyalávaló" várta, amit kellemes és jókedvű beszélgetés és ismerkedés közben költöttek el. A vacsora után JOZSÓ egyszemélyes zenekara szórakoztatta a közönséget, és rövidesen báli hangulat alakult ki, ami éjfél előtt fél órával ért véget, amikor is újra fáklyát ragadva mindenki elindult a határ felé, ahol a két polgármester egy rövid köszöntő beszéd után pezsgőbontással köszöntötte az immár hivatalosan életbelépett határnyitást. A kórusok elénekelték a Magyarok Világhimnuszát, ami nemcsak az idősebbeknek, de a jelenlévő ifjúságnak is könnyeket csalt a szemébe.
A résztvevők könnyes szemekkel távoztak, és hazavitték magukkal az ünnepi hangulatot, és azt a jó érzést, hogy bátran elmesélhetik majd az utódoknak, hogy nemcsak élték, megélték, de csinálták is a történelmet.
Szöveg: Koppányiné Polgár Mária
Fotók: Fülöp Emil