A barátság, nagy dolog. Az okosan használt barátság még nagyobb. Barátok közt, barátságban dolgozni sokkal könnyebb, termékenyebb, felhőtlenebb és célravezetőbb. Hamarabb túllépünk a problémás kérdéseken, nem kell felesleges köröket futni ahhoz, hogy valaminek a végére járjunk, ismerjük egymás gondolatait, nézeteit, személyének kulcsait, megközelíthetőségét.
A Lácacsékei Körjegyzőség tagjai nem találták fel a fából vaskarikát, csak egy régi és eddig bevált gyakorlathoz fordultak. Dolgukat megkönnyítendő,- barátkoztak.
A három község – Lácacséke, Dámóc, Semjén - polgármestere összefogott, és egy hagyományteremtő rendezvényen fehér asztal mellé ültették a képviselő testületek tagjait, a hivatal dolgozóit, és mindenkit, akik valamilyen formában szívükön viselik a közösségi életet, és abban tevékenyen is szerepet vállalnak.
A rendezvényt a lácacsékei kultúrteremben tartották 2009. június 11.-én. Nem közpénzből fedezték, hanem a képviselő testületek tagjainak adományaiból, illetve számos, itt méltatlanul meg nem említett magánadományozó ajándékából.
Maga a vacsora is példázza az összefogást. A grillsütőt Fedor polgármester úr saját kezűleg készítette, a húst semjéni lakosok sütötték, a köretet a lácacsékei ÖNO dolgozói állították össze, a hozzávaló kiváló bor Dámócról érkezett. A meglepetést Semjén polgármestere szállította, ő egy cigányzenekart győzött meg arról, hogy szolgáltassák a talp alá valót. Még ő maga is beállt muzsikálni, mindenki meglepetésére helyt állt a hivatás muzsikusok között.
A kezdeti csendes, visszafogott beszélgetés és a polgármesteri pohárköszöntők után már erősen keveredett a társaság, sokan -, akik korábban csak látásból és felületesen ismerték egymást-, baráti csevegést folytattak, megbeszélték a magán és közügyeket, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben már nem fognak elmenni szó nélkül egymás mellett.
A vacsorát követően egy táncos estély vette kezdetét, amely hajnalig tartott. A három falut képviselő vendégsereg felhőtlenül tudott együtt szórakozni, beszélgetni, ismerkedni, nyoma sem volt annak, hogy nem egy lakóhelyről származnak, kellemes, baráti, felszabadult, hangulat volt a jellemző.
Én személy szerint nem vagyok feltétlen híve a bulizós, uram-bátyámos világnak, és a közös ügyek ilyen formában történő intézésének. Szeretem, ha ésszel, átgondoltan, racionális gondolkodással intézzük dolgainkat. Ebben az esetben viszont csak tisztelettel adózom a három polgármesternek, akik éleslátással felmérték ennek a szükségességét, s ezt fel is vállalták. A mai sivár életünkbe színt vitt a rendezvény, embereket hozott közel egymáshoz, méghozzá olyanokat, akiktől a közösségek további élete és sorsa függ.
Ha több közösség együttműködéséről beszélünk, akkor elengedhetetlen az egymás közti jó viszony, a felhőtlen kapcsolat. A hétköznapok rohanásában, szétforgácsolt életünkben nem érünk rá, hogy odafigyeljünk másokra. Ennek a lehetőségét meg kell teremteni, nem szabad várni a sült galambot. Legalább egy évben egyszer minden kötelességtudat nélkül figyeljünk a másikra, legyünk jóindulattal iránta, próbáljuk megérteni, és talán közös dolgainkat is könnyebben tudjuk majd intézni ezután.
Ennek eredménye várhatóan az lesz -főképp, ha a jövőben megismétlődik-, hogy a közösség képviselői személyes kapcsolatokat alakítanak ki, a közös testületi üléseken is hamarabb szót értenek egymással, könnyebben megbeszélik a másokat érintő problémákat, jobban odafigyelnek egymásra, és így a körjegyzőség munkájában is érzékelhető lesz a közös gondolkodás és akarat, a mások iránti megértés és tolerancia.
A jövőben kívánom, hogy a három község polgármestere, képviselő testülete, a körjegyzőség dolgozói és valamennyi, a közösség életében részt vevő személy olyan kellemes hangulatban és baráti légkörben tudjon együtt dolgozni, intézni a hivatalos ügyeket, képviselje a hozzá bizalommal forduló emberek érdekeit, mint amilyen kellemesen tudott együtt szórakozni ezen az estén.
További eredményes munkájukhoz sok sikert kívánok.
